"You lie very badly."
A gyönyörű álmomból, ahol éppen egy
vízesésnél gitározok, közben a természet hangjaival együtt játszok, több
csúnya, hangos dörömbölés kelt fel. A fejemre húzom automatikusan a párnámat,
hogy hagyjanak békén, és hátha így ki tudom zárni ezt a hangzavart, ami úgy
bántja a fülem, természetesen sikertelenül.
- Leszállnál rólam? – hirtelen megfagyok
és az alattam lévő személyre nézek. A hangja nagyon érdekes, ha be van rekedve,
de sokkal férfiasabb és szexibb. De én mi a bánatért gondolkozok ilyeneken?
- Te húztál magadra fafej. – morgom és
átfordulok a másik oldalamra, jelezve, hogy én biztosan nem nyitom ki az ajtót.
- Azt várhatod, hogy én kinyissam. –
morogja és lehúzza rólam a takarót. Jól elátkozom magamban a lényét és
megkeresem a hozzám közelebb lévő szélét a takarónak és a lábamat alá dugom,
mivel egy tökéletes terv rajzolódott ki bennem. Csupasz talpaimat a derekának
és a hátának nyomom, ezzel egy nagy ordítás szakad fel belőle. – Te hülye vagy?
A lábad olyan, mint egy jégcsap!! – kiabálja és kikel az ágyból. Diadalittas
mosollyal az arcomon takarózok be és helyezem magam ismét kényelembe.
Sally-Louis, 1:0.
- Azt hittem sosem nyitjátok ki ezt a
kicseszett ajtót. – hallom meg bátyám morcos hangját, amin mosolygok, de közben
a szemeimet meg is forgatom. Ez tuti, hogy valamilyen ellenőrzés. – Tíz perc
múlva legyetek az étteremben, reggelizünk, együtt. – mondja és végre elmegy.
- Jó reggelt Mr. Csupasz. – hallom meg
barátnőmet, aki eléggé kötekedős kedvében van, bár lehet csak Tomlinson-nal.
- Persze, nyugodtan bejöhetsz. – morogja
Louis és becsapja az ajtót. – 5 perc múlva tiéd a fürdő, addig csacsogjatok. –
mondja és úgy, ahogy az előbb, a fürdőszoba ajtaját is szépen becsapja.
Paraszt.
- Na, milyen volt az este? – kérdezi
Steph, miközben mosolyogva ül le Tomlinson ágyfelére.
- Nem tudom. Fáradt vagyok nagyon, már
megszoktam, hogy a bátyám mellett alszok. – sóhajtok fel és behunyom a
szemeimet, öt perc az rengeteg idő, fogjuk rá.
- Na, de milyen volt vele? Ne térj ki az
igazi kérdésem alól. – néz rám szigorúan és csak úgy csillognak a szemei a
kíváncsiságtól. Hogy milyen is volt? Érdekes. Nem így képzeltem el az egészet,
viszont fogalmam sincs, hogy hogyan kerültem a mellkasára reggelre. Mintha
Louis-nak két személyisége lenne, egy, aki goromba és bunkó, mintha távol
akarná tartani magától az összes érzelmet, és van a kedves, aranyos, imádnivaló
Louis, akihez szívesen odabújnék. Na, az utolsó volt este, az első pedig
előtte, illetve most.
- Stephanie, nem hiszem, hogy ez a te
dolgod. – jön ki a fürdőből Louis. A szemeim akaratlanul is a testére vándorol,
hisz csak egy mackó nadrág van rajta és mindent a szemnek! Talán, de csak egy
icipicit feltűnően nézhettem, mert hozzám vágott egy párnát, ami miatt
hátradőltem az ágyon. Erre nagyon nem számítottam. – Ne nézz már ennyire
feltűnően. – sóhajt egyet.
- Már megbocsáss Mr. Tökéletesség, de
Sal a legjobb barátnőm és csak miattam került be melléd.
- Most köszönjem meg? – kérdezi flegmán
Louis és direkt hozzáér a lábamhoz. Miért kell ezt csinálnia? Miért intézi úgy,
hogy ne tudjam eldönteni, hogy most bír vagy undorodik tőlem?
- Majd egyszer megteheted. – mosolyog
Steph és segít felülni. – hoztam át neked pár cuccot, úgyhogy öltözz át és
mehetünk reggelizni. Éhen halok. – vág be egy szomorú fejet a végére és útnak
indít. Megfogom a ruhákat és a fürdőbe megyek, de nem leszek akkora paraszt,
mint Louis, így csendben csukom be az ajtót. A ruhákat lerakom a kisszekrényre,
míg az arcomat megmosom, a hajamat pedig felfogom. Átöblítem a számat egy kis szájvízzel,
majd reggeli után normálisan fogat mosok. Ma a természetességre figyelek, hisz
nem árt, ha a bőröm kicsit pihen, nincs rajta egy úgynevezett maszk, ma úgy sem
megyünk sehova. Leveszem a pizsamámat és felveszem a fehér trikót, illetve a
kék rövid farmernadrágomat, amiket Steph hozott. Összehajtogatom a pizsamámat
és kilépek az ajtón, Louis a telefonját nyomkodja, míg Steph a tételeimet
nézegeti. – Sal, mondd, hogy nem tanulsz állandóan. – nyög fel Steph, mire
felnevetek. Lerakom az ágyamra a pizsamámat majd arrébb lökdösöm legjobb
barátnőmet, hogy betudjak ágyazni.
- Kénytelen vagyok, de nem olyan vészes,
hisz minden nap egy unalom itt, tehát ez az elfoglaltságom. – rántom meg a
vállamat és a telefonomat zsebre vágva veszem fel a szandálomat és nyilvánítom
magam késznek.
- Unalom? Drágám, ez még csak a turné
eleje. – nevet fel Louis.
- De unalmasak vagytok. – morgom és
elindulok az ajtó felé.
- Te mondtad. – rántja meg a vállát és
kinyitja előttem az ajtót, de beelőz és ő megy ki elsőnek. Paraszt. Bezárom a
szobánk ajtaját és Steph-be karolva indulok Louis után. A jelek szerint
Tomlinson nem úriemberek jelképe, amin lehetne változtatni, de az túl sok
energiát venne igénybe és jelenleg van jobb dolgom is most, hogy itt van Steph.
Mikor belépünk az étterembe Lux már
szalad is felém, felkapom és jól megpuszilgatom.
- Hogy vagy tündérke? – kérdezem és
kisimítom az arcába lógó babahajakat.
- Ma nagyon jól. Viszont már éhes Pocak
Úr. – mondja és megsimogatja a hasát.
- Akkor ideje teletömni. – mosolygok rá
és leteszem a helyére. – Jó reggelt. – mosolygok a többiekre és leülök Sophia
mellé, mellém pedig Steph ül, velem szemben ismételten Tomlinson. Még evés
közben is az ő fejét kell néznem, ez olyan nagyszerű.
- Milyen volt a tegnapi korcsolya? –
kérdezi mosolyogva Zayn és kortyol egyet a söréből.
- Fantasztikus!!! – válaszolom lelkesen
és öntök magamnak a narancs dzsúszból. – Soph, te mit eszel? – kérdezem halkan.
- Rántottát. – ugyanolyan hangnemben
válaszol, mire bólintok. Nagyon jól esne most egy rántotta, sok-sok zöldséggel.
Leadom a rendelésemet és bemutatom Sophia-nak legjobb barátnőmet, hamar
megtalálják a közös hangot, így ismételten unatkozok. Szemeim vándor útra
térnek ismét, és lecsekkolom, hogy a nővérem is jelen van, amint épp
alkoholizál Niall-lel. Nem bírom sokáig, ismét Louis-ra tekintek, aki ugyanúgy
engem néz, így kicsit zavarba jövök, de nem kapom el a fejemet egy percre sem.
Mindkettőnk felvesz egy ilyen érzelemmentes álcát és úgy bámulunk egymásra. Ezt
az izgalmas szemezést a pincér zavarja meg azzal, hogy leteszi elém a
tányéromat. Halkan megköszönöm és nekiállok az evésnek.
A reggeli után felmegyünk a szobáinkba
készülődni mivel medencés buli várható ma, csak a miénk a lenti rész. Mára már csak
egyetlen feladatom van, áthozatni a bőröndjeimet és az áldozatom is megvan már.
- Louis, áthoznád a cuccaimat? –
kérdezem meg kedvesen, sőt még egy mosolyt is eresztek és még a tételekből is
felnézek. Felhúzott szemöldökökkel néz rám, majd felnevet.
- Azt várhatod királylány. – rázza meg a
fejét és folytatja a pakolást. Egy nagyot sóhajtok és újra az angolt kezdem el
tanulmányozni. Mi a franc történt a tizenkilencedik században, amiért ennyi
verset írtak???
- Kérlek Louis. – reménykedve nézek fel
újra rá, és már az ágyon ül velem szemben.
- Mit adsz cserébe? – egy perverz mosoly
jelenik meg az arcán, ami miatt lefagyok egy kicsit és nekem is egy mosolyra
húzódik a szám, de arra a ravasz félére.
- Mit kérsz Tomlinson? – kérdezem
kacéran és eddig azt se tudtam, hogy tudok így is viselkedni. A kék szemei
ragyognak majd kicsit lejjebb tekintve meglátom, ahogy az ajkaira mutogat.
Megéri-e ez nekem? Nem akarok vele csókolózni, de talán egy csellel
kikerülhetem az egészet.
- Rendben, csak hozd már. – forgatom meg
a szemeimet és újra az irodalomnak szentelem minden figyelmemet.
Jó sokáig távol van Louis, mivel már az
irodalmat bőven befejeztem. Nem hiszem el, hogy még csak erre sem képes, pedig
azért, amit kért az nem kis dolog, legalábbis nekem. Sóhajtva kopogok be az
ex-szobámba, ahonnan hangos nevetések szűrődnek ki. Bátyám nyitja ki az ajtót
és egy nagy mosollyal beljebb invitál. Ami ezeknél is furcsább, hogy Stephanie
és Louis jókat nevetnek együtt.
- Hé, én azt hittem, hogy az én
oldalamon állsz. – fonom össze a karjaimat a mellem alatt. – Az ellenséggel
nevetgélsz itt. Tudtommal nem bírod. Te meg Tomlinson elég puhapöcs vagy, hogy
nem tudod áthozni a cuccaimat, ami körülbelül két percig tartott volna. –
morgom és összehúzom a bőröndöm cipzárját.
- Tudom, hogy tanultál, ezért nem
akartalak zavarni. – rántja meg a vállát.
- Ja persze… - morgom, hisz ez a
kedvessége nagyon zavar, ilyen csak tegnap este volt, ami jó volt, de nap
közben ez gyanús egy csöppet. Megfogom mindkét bőröndömet és nagy nehezen
kijutok az ajtón.
- Öltözz fürdőruhába, és aztán megyünk
le. – kiabálja utánam Steph, mire megforgatom a szememet és becsapom az ajtót.
Rohadtul nincs kedvem az egészhez, csak legszívesebben maradnék a szobámba és
pihennék vagy tanulnék. Tök mindegy, csak ne Louis-val és a bátyámmal kelljen
lennem. Ennek ellenére előkutatom a fekete fürdőruhámat, ami a kedvencem,
ugyanis a melltartó belső részén egy vonalba kagylók vannak felvarrva. Míg
Louis nincs itt gyorsan átöltözöm, legalább is terveztem, mivel mikor éppen
levettem a melltartómat, hogy a fürdőruha felsőt vegyem fel az ajtó nyitódott,
én pedig megfagytam. Könyörgöm, ne Louis legyen!!! Naivságom ismét nevetséges,
hisz csak neki van még a szobához kártyája. Kínosan sóhajtok egyet és olyan
erősen szorítom magam elé a kezeimet, mint még sose.
- Hm, na, erre nem számítottam. – hallom
a szórakozottságot a hangjában, de én egyáltalán nem tartottam annak, vagyis
nem teljesen, hisz tényleg vicces. Felnevetek kínomban és már meg is szólalok.
- Megtennéd, hogy kimész arra az egy
percre? – kérdezem reménykedve, de mint már mondtam, a naivságom még a béka
fenekét se súrolja.
- Voltál már ennyire alulöltözött bárki
előtt? – érdeklődik, és ez az a pont, hogy elkönyvelhetem magamnak miszerint
nem fog kimenni.
- Szerinted? És örülnék, ha nem te
lennél az első. – mondom, de mégis mosolygok, bár ő ezt nem látja.
- Én pedig igenis szeretném. – a hangja
ugyan olyan, mint eddig, csak most sokkal édesebbnek hangzik. A gyomrom
liftezik, a hasam bizsereg, a tenyerem pedig szörnyen elkezd izzadni. Egy hang
se jön ki a torkomon főleg, mikor megérzem a leheletét a nyakamnál. – De még
csak hozzád sem érek, nem kérlek semmire. – suttogja, amibe beleremegek, és így
is tett. Nem ért hozzám még véletlen sem, nem kért semmire sem, csak arrébb
ment és hátat fordított. Remegő kezekkel veszem fel a melltartót, de nem tudom
bekötni, ahhoz túlságosan rázkódnak az ujjaim.
– Segítsek? – ismét megszólal, ismét liftezik a gyomrom. Szeretném, ha
elnyelne innen a föld. Egy aprót bólintok, és máris mögöttem van ismét, ahol
eddig. – Tetszik, hogy ezt váltom ki belőled. – nevet fel és hirtelen már nem
is akarom visszatekerni a dolgokat, hogy meg se ismerjem. Már nem csak azt
idegesítő balféket látom benne, most már sokkal többet, de ez nem változtat
azon a tényen, hogy egy idegesítő balfék.
- Köszönöm. – mondom halkan mikor végez
és felé fordulok. Ilyen közel csak tegnap este volt hozzám, de így vele szemben
lenni, hogy nem menekülhetek az álmaimban sokkal izgalmasabb. Az álláig érek,
de ezt már előbb is megtapasztaltam, viszont ideje távolodni. Nem azért
szövetkeztem vele, hogy bármi más legyen ebből, hanem, hogy segítsen hazajutni,
bár úgy néz ki mintha erről mind a ketten lemondtunk volna. – Át kéne neked is
öltöznöd. – mondom halkan és egy köhécseléssel próbálom eltűntetni ezt a
rekedtes hangot. Ijesztő, de ilyenkor nagyon hasonlít a hangom Harry-ével.
- Ó, értem. Szeretnéd, ha előtted
öltöznék át. – húzza egy pimasz mosolyra az ajkait, mire felnevetek.
- Előbb vakulok meg. – mosolygok, és a
kezeimet összefonom a mellem alatt. Felhúzza az egyik szemöldökét és egy nagy
mosolyt ereszt meg, majd hirtelen leveszi magáról a felsőjét és még közelebb
jön hozzám.
- Nagyon rosszul hazudsz. – mondja mire
nyelek egyet. Egyáltalán nem hazudtam! Oké, bevallom, hogy Louis-nak jó teste
van, de nem akarom nulla huszonnégyben látni. Különben is, mit csinálunk mi?
Ezt pont nem kéne, nem szabad közelednie felém és nem szabad engednem. Arcomról
lefagy a mosoly és érzelemmentesen kikerülve hagyom el a szobát. Bent hagytam
szinte mindenemet, de jelenleg nem érdekel. Próbálom összeszedni a történteket,
de a lábam automatikusan Lou szobájához vezet, ahol még Sophia és Gemma is
jelen vannak.
- Meg. Fogom. Fojtani. – morgom és
ledőlök a földre. Komolyan azt érzem, hogy könnyebb lenne, ha eltenném láb
alól. És mi volt az az érzés, kétszer is? Olyat még soha nem éreztem, vagyis a
bizsegés hasonló volt ahhoz, mikor a hullámvasúton lefelé megyünk, de most egy
helyben álltam!
- Megint min vesztetek össze? – kérdezi
Soph és elkezdi piszkálni a hajamat. Ó, ha tudnád, hogy egyáltalán nem vesztünk
össze. Viszont Gemma előtt kicsit félve mondanám el a történet teljes egészét,
így csak az elejét fogom, hisz a nővérem nem Harry.
- Átment Harry-ékhez, én pedig
gondoltam, hogy lesz időm átöltözni, hisz vagy egy órája már ott volt, persze a
cuccaimért ment, amit végül nekem kellett átcipelnem. Na, mindegy. És éppen
levettem a melltartómat mikor benyitott.
- De ugye háttal álltál neki? – kérdezi
Lou mire hevesen bólogatok.
- És utána mi történt? – kérdezi Gemma,
amin először elgondolkozok. Mit is szabad mondanom. – Miért pirultál el? –
kérdezi nagy mosollyal az arcán.
- Nem is pirultam el! – vágom rá egyből.
- Zavarba vagy. – nevet fel Lux is, így
vesztesként csapom fejbe magam. Nem változott semmi az elmúlt percek miatt,
ugyan úgy nem bírom Louis-t, mint eddig, és ez a lényeg. Hiába kezdenék el
veszekedi velük arról, hogy én bizony nem vagyok zavarba, lehetetlen lenne,
hisz egyedül vagyok ellenük.
Mind a liftben vagyunk, Lux a kezembe
játszik a hajammal míg a többiek azt beszélik, hogy mit fognak először inni.
Megforgatva a szemeimet rakom le Lux-ot, hogy mehet most már oda ahova akar,
hisz több, mint tíz ember van kint, valaki csak figyelni fogja. Jobban
szétnézek, mikor érdekes felfedezést teszek. A szám is tátva marad, majd egy
nagy sikítást hallattok.
- Nem hiszem el!!! – nevetek fel és
megölelem mind da három barátnőmet. Steph is nagy meglepetés volt, de arra nem
számítottam, hogy a többiek is eljönnek.
Már épp mutatnám be őket a többieknek,
de Harry felnevet és megállít.
- Már megtörtént a bemutatkozás. –
mondja mosolyogva mire a nyakába ugrok.
- Köszönöm! – suttogom neki és kicsit
jobban szorítok az ölelésemen. Visszaszaladok a lányokhoz és most már Stephanie
jelenlétével egy csoportölelést alkotunk. – Oké, mi a terv? – kérdezem
felpörögve. Alig várom már, hogy együtt csináljunk valamit, olyan régen voltunk
így öten együtt.
- Szerintem igyunk valamit. – mosolyog
huncutul Connie és már meg is fordul a kis fabár felé. Egyetértően mosolygok és
átkarolom Con vállát, aki még nálam is alacsonyabb, és elindulunk a célunk
felé.
- Le vagytok most szarva. Sajnálom. –
kiabálom a többieknek, hogy vegyék a lapot. nem vagyok jelenleg kíváncsi rájuk,
főleg nem Harry-re, ha megtudja, hogy miért is indulunk a bár felé. Nevetés a
válasz mindenkitől, aki a közelemben volt, ezért nekem is egy ártatlan mosoly
szökik az arcomra. Tessa és Clar leülnek egy-egy székre, mi pedig melléjük
állunk.
- Mit adhatok a hölgyeknek? – kérdezi
sármosan, alulöltözve egy magas, kigyúrt, barna bőrű srác. Megforgatom a
szemeimet, hisz nem találom vonzónak sem a kinézetét, sem a viselkedését.
Undorodva bököm meg Tessa vállát, mert elég alaposan végig mért a srác haverja
minket, sőt még meg is nyalta a száját miközben barátnőmre nézett. Megkapjuk az
italokat jó messze elhagyjuk ezt a területet.
- Ki ne essen a szemed buzikám. – mondja
flegmán Tessa és arra a szőke gyerekre néz, aki úgy végigmérte az előbb. A srác
felnevet és elénk könyököl, de mielőtt megszólalhatott volna, hirtelen megérzek
egy meleg érintést a derekamon, amitől kiráz a hideg az egész testemben, főleg
mikor a hátamhoz ér a mellkasa is.
- Csak szolgáld ki a hölgyeket aztán
dolgozz tovább, ha szeretnéd megtartani a munkádat. – a hangja nyugtató
hatással van rám, én tudom, hogy Louis van mögöttem, de a lányok érdeklődve
kapják felénk a fejüket. Steph egy ördögi mosolyt vesz fel és elégedetten néz a
mellettem álló srácra, míg a többiek nem tudják megtartani a szájukat.
- Öt margaritát kérek. – fordulok a pult
felé, ezért már csak a bal vállam ér Louis-hoz, és a rendelés után hátat
fordítva a lányoknak felé fordulok. – Jöttél bébi csőszködni? – kérdezem
felvont szemöldökkel.
- Most megint mi bajod van? Komolyan
felidegesít, hogy egy ideig még full jó kedved van, aztán meg átmész világi
parasztba. Sal mi a franc van veled? – érdeklődve nézek rá, teljesen lefagyva,
hisz még sosem becézte le a Sally nevet, és most megtette, ami eléggé meglepő
számomra. Elénk helyezik az italokat, így én is megfogok egyet. – Ha annyira bébi
csőszködni szeretnék feletted, akkor ezt én innám meg – bök az italomra – és én
lennék a világ legjobb bébi csősze. – mosolyog, levág az asztalra pár dollárt
és visszariszálja azt a kerek fenekét ahonnan jött.
- Ez mi volt? – kérdezi hatalmas
mosollyal az arcán Clar.
- Csak az életem megrontója. – morgom és
beleiszok a poharamba. Végig őt nézem, ahogy felkapja Lux-ot és dobálni kezdi,
majd beleülteti az ölébe és bekeni a kislányt. Hihetetlen szeretettel néz rá.
Elfogyasztjuk az italainkat és
visszaindulunk a többiekhez. Niall jön velünk szemben nagy mosollyal az arcán.
- Alkoholos játékok a medencébe három
perc múlva. – kacsint ránk, én pedig már elkönyvelem magamnak, hogy megint szar
lesz az estém. – Ó, és Sal, a tesóid el vannak intézve, az én felelősségem
alatt vagy. – mondja mire nagy mosoly jelenik meg az arcomon és a szöszi
karjaiba ugrok. Végre valami igazán izgalmas az ittlétemben, és Louis arcát
elnézve, ez az egész az ő műve, mert hozzávágtam, hogy unalmas. Egy ravasz
mosoly jelenik meg arcán, még távolról is tökéletesen kivehető, azt hiszem itt
az ideje egy új tervnek, amitől ha nem küld haza a bátyám, akkor örökre itt
ragadok.
Wááá Louis mekkora forma volt már :D Hát ez kész :D Imádtam ezt a részt :D
VálaszTörlésOldódik a hangulat lépésekben. :D
TörlésAAAAAAAAHHHHHH
VálaszTörlésSALLY MOST MAR BIZTOSAN EREZZ VALAMIT LOUIS IRANT ES EZ FORDITVA IS IGAZ *-*
Ezernyi teny van erre, de a legfobb a feltekenyseg. Sally kiborult mikor Louis Steph-el nevetgelt mig Louis kibukott arra a pultosra. Szoval ha! Rajottem. Bar, ha a tortenetet nezzuk en mar reg tudom. :P
BEBASZASDI!
Ami annyit jelent reszegen oszinteseg hullamba kerulnek az emberek.
KOVETKEZO RESZT AKAROK!
Tudni akarom mi lesz ezutan most. Szuksegem van ra nagyon nagyon... *-*
Louis olyan dinka bogyesz, hogy csak imadni lehez :3 *-*
KEDDECSKE, KEREKECSKE, DOMBOCSKA :))*-*
Ja, persze egyből szerelmesek nem? :D Ez nem egy film, ble.
TörlésJajj, mennyi mindent beképzelsz hallod-e. :DD
Aha, őszinteség mi? Majd meglátjuk, majd meglátjuk.. :D
KEDDEN LESZ
Még annyi minden fog történni ihajj.. :)
HÉTFŐŐŐŐŐ
BEFOGTAD? KEEEEEEEEDDDD
Törlés